Régimódi Történet Életrajz Képtár Régimódi Történet Művek Játék Videók Köszönet Főoldal

Életrajz

"A mondat: debreceni vagyok, el ne feledjem, hogy az én hazám
a nagy hazán belül mindig Debrecen, gyakran elhangzott
nemcsak gyerek- vagy fiatal lány koromban, később is."


Szabó Magda
(Debrecen, 1917. október 5. - Kerepes, 2007. november 19.)
Kossuth-díjas magyar író, műfordító

Szülővárosában érettségizett 1935-ben. 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.

Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a XX. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.

1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává, 2001-ben a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és irodalmi osztály rendes tagja lett.

"Egyetlenegy hely van, amelyet sose szoktam megnevezni, ez Debrecen.
Ha Debrecenbe akarok menni, s ilyenkor érdeklődnek,
most éppen hová, azt felelem: haza. ...
A haza, nyilván holtig, mindig csak Debrecen."

"Ide fűz minden, itt kereszteltek meg, itt konfirmáltak,
itt lettem az, ami lettem. ... Az az érzésem, hogy hál' Istennek ti,
debreceniek befogadtok, és ahonnan eredtem,
elindultam valamikor, oda visszajöhetek."

1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.

Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.

Végrendeletében azt kérte, hogy hamvasztása után két urnában helyezzék el földi maradványait, Debrecenben a szülei sírja mellett, Budapesten pedig férje, Szobotka Tibor mellett kapjanak helyet a hamvai.

Szabó Magdát 2007. november 29-én a debreceni Városházán ravatalozták fel, majd hamvainak egy részét 2007. december 1-jén helyezték végső nyugalomra a debreceni Köztemetőben.

Kitüntetések, díjak

    Baumgarten-díj (1949, visszavonták)

    József Attila-díj (1959, 1972)

    Debrecen város díszpolgára (1977)

    Kossuth-díj (1978)

    Pro Urbe Budapest-díj (1983)

    Getz Corporation-díj (1992)

    Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktora (1993)

    Déry Tibor-jutalom (1996)

    Szép Ernő-jutalom (1998)

    Nemes Nagy Ágnes-díj (2000)

    Corvin-lánc (2001)

    Prima Primissima díj (2003)

    Femina-díj (2003)

    Európai Tudományos Akadémia tagja

    Mandello-díj (2005)

    Budapest díszpolgára (2006)

    Cévennes-díj (2007)

Méliusu Juhász Péter Könyvtár 4026 Debrecen, Bem tér 19/D. Telefon: 52/502-470 E-mail: info@meliusz.hu